"Hazámnak hasznos polgárja kívánok lenni" jellemzők

A kötet a kissé elfeledett, de a maga korában jelentős politikusnak számító Ghyczy Kálmán (1808-1888) életét és politikusi tevékenységét mutatja be. A Komárom vármegyéből induló politikus az 1843/44-es országgyűlésen a liberális ellenzék soraiba tartozott, és szakértelmének köszönhetően Kossuth őt bízta meg a két legjelentősebb 1848. évi áprilisi törvény, a felelős magyar minisztériumról és a népképviseletről szóló törvények megszövegezésével. Deák mellett az igazságügy-minisztérium államtitkára volt 1848-49-ben, de a fegyveres harcot nem támogatta. A szabadságharc leverése után hivatalt nem vállalt, ugyanakkor közjogi tekintélyként őt választották meg az 1861-es országgyűlés alsóházának elnökéül. Tartott a jogvesztő kiegyezés lehetőségétől 1867 előtt, ezért - némiképp kényszerből - a Balközép Párthoz csatlakozott, melynek elnöke és Tisza Kálmán mellett másik vezetője lett. A párt mérsékelt irányzatának vezetőjeként, fokozatosan meggyőződve a kiegyezés működőképességéről, ugyanakkor az egyre növekvő államadósság miatt aggódva egyre határozottabban szorgalmazta a Deák-párttal való együttműködést és a közjogi alap elfogadását. 1873-ben kivált a Balközépből, és megalakította híveivel a két nagy párt közeledését szorgalmazó Középpártot, majd a nehéz politikai és gazdasági helyzetben elvállalta a Bittó-kormányban a pénzügyi tárcát. Miniszterként egy újabb államkölcsön felvételével megmentette az országot az államcsődtől, ugyanakkor a kormány működésképtelenségével bebizonyította, hogy az egyetlen kiút a válságos politikai és gazdasági helyzetből a két nagy párt egyesülése és új kormánytöbbség létrehozása, mely 1875-ben meg is valósult. 1875 és 1879 között még házelnökként támogatta az új Tisza-kormány tevékenységét, majd visszavonult a közélettől.