Házisáfrány - Szakácskönyv jellemzők

"Ha az ember szingli, időnként fel-felregisztrál online társkereső oldalakra. Ne legyenek illúzióid, mindenki felregisztrál, annyi a különbség csupán, hogy van, aki bevallja, és van, aki nem. Nos, nálam a mélypont egy francia pasas volt, aki már a levelezésünk elején elárulta a teljes nevét, majd indítványozta, keressek rá a neten, ott csomó infót találok róla. Amint meggugliztam, kiderült, az illetőt elképzelhetetlen mennyiségű pénz sikkasztásáért körözi az Interpol. Azt is megtudtam, hogy amikor épp nem lop, éjszakai lokálokat és piroslámpás házakat üzemeltet, a volt felesége pedig nem más, mint a francia szépségkirálynő maga. Amint túl voltam az első sokkon, mert megmondom őszintén, viszonylag ritkán levelezek nagyformátumú bűnözőkkel, megírtam neki, hogy én nem úgy nézek ki ám, mint az exneje. A gengszterem rögtön megnyugtatott, az asszony sem így indult, rengeteg műtét és pénz eredménye a jelen helyzet. Ezek után kénytelen voltam kicsit direktebb lenni. Közöltem, nemhogy lokálokba nem járok, de bulizni se nagyon. Alkoholt egyáltalán nem iszom, a plasztikai műtétek se tartoznak a hobbijaim közé, helyette inkább olvasni szoktam, szépirodalmat, de szeretek kertészkedni és kézimunkázni is. Ekkor egészen váratlan dolog történt: a bűnözőm elkezdett nekem könyörögni. Úgy igazán. Azt mondta, ő még életében nem randevúzott átlagnővel, és ez neki annyira, de annyira egzotikus, hogy legalább egy kávét igyak meg vele... Bevallom, nagy volt a kísértés, de végül nemet mondtam az ajánlatra... Nos, az illető tudta, hogy foglalkozom gasztronómiával, így utolsó erejével megkért, ha már nem randizom vele, legalább valami receptet küldjek neki át, mert éhes, és könnyű, laktató salátára vágyik. Nem tudom miért, de pont ez a Waldorf jutott az eszembe. Megosztottam vele, és itt véget is ért bimbózó románcunk. Kár. Most sikkaszthatnánk együtt." (a Szerző)