Hülye aki elolvassa jellemzők

Ürmösi András versprovokációi mintha a kierkegaard-i hitélmény-paradoxon struktúrája szerint építkeznének: a volt és a lesz közötti (megismerhetetlen) sávban jelölik ki a gondolkodás helyét. Poézisében a legfontosabb ama másik, aki sztereotípiák, klisék, stigmák által nem degradálható megsemmisíthető dologgá. A groteszk, az irónia, az önirónia ezért nem öncél nála, hanem az én-te dialogicitás ellehetetlenülése elleni vád- és védőbeszéd módja. A világ, a létezés meghökkentő, abszurd – a költő rejtőzködik: groteszkül írja a világot, mielőtt a világ őt magát írhatná át groteszkké.