INDIGÓKÖNYV jellemzők

Balogh Ildikónak – talán éppúgy, mint az életben a különösen kifinomult, fogékony, érzékeny indigógyerekeknek – egyenletesen áradó varázserővel megelevenedő bűbájos történetei révén sikerül elhitetnie az olvasóval, hogy van egy rejtett, jobb világ, vagy legalábbis él bennünk – mindenkiben – az esélye sanyarú mindennapjaink felismerhető díszletei közt is. Talán egy mindenben kicsiny világé, mint József Attila vágyálmában, mint Szomory Dezsőnél, Gelléri Andor Endrénél vagy a Karinthy fordította Micimackó-történetekben. Különös szavai (bazsalyog, zsengéskedik), nevei (Lornyon lord, Kupidó Jani), fordulatai (homokórákká váló celofánfelhők, ceruzaforgácsban hempergés) egészen természetesen hatnak a csupa csoda mesékben, amelyek valóban az ezer magva vékony húsában egyforma rejtélyes ízt őrző gránátalmára hasonlítanak a legjobban.