Irodalmi legendák, legendás irodalom 5. jellemzők

Albert Zsuzsa újabb legenda-kötete ismét sok-sok érdekességgel, tréfás anekdotával szolgál olvasói számára. Mindeközben, e látszólag könnyed interjúkat olvasva egyidejűleg, szinte észrevétlenül irodalomtörténeti jelentőségű beszélgetések részeseivé válunk, és megismerkedhetünk az élet és az irodalom, az élet és a művészet, az élet és a tudomány összefüggéseinek, kapcsolatainak rejtélyeivel is. E párját ritkító tanúságtételekből a közelmúltban eltávozott jelentős alkotók életéről, pályájáról, személyiségéről szóló - többnyire - szubjektív vallomások, a kor- és alkotótársak tapasztalatai által hitelesített emlékezések idézik fel Tersánszky Józsi Jenő, Kormos István, Czibor János, Kálnoky László, Jékely Zoltán, Németh László, Tóth István, Pilinszky János, Végh György és Hules Béla - gyakran már a feledés homályába vesző alakját. Az így megrajzolódó portrék nem csupán a személyes kapcsolatok hiteles melegét őrzik meg, hanem a kor, a hazai és a határon túli irodalmi és kulturális közállapotok jellegzetességeit is megidézik az olvasó számára.
Albert Zsuzsa (Budapest, 1931) költő, kritikus, 1956 és 1994 között a Magyar Rádió irodalmi szerkesztője. Számos verseskötete után az ötödik "legenda"-könyvét veheti kezébe az olvasó.