József Attiláról

"(...) A kötet az egy-két lapos rövidke "adalékoktól" a hosszabb, részletezőbb kifejtésű cikkekig terjedően különböző jellegű szövegeket tartalmaz. A terjedelem, hitem szerint, nem értékmérő: az értelmező munkában mindig éppen az az adalék a legbecsesebb, amely oda, az értelmezés adott pontjára kívánkozik, s amely továbblendíti a holtponton az értelmezést. Ez az adalék pedig akár egyetlen kis adat is lehet.
A szövegek a maguk természetes rendjében, az időrendben helyezkedve, nagyjából-egészéből végigkísérik a pálya egészét: a makói-szegedi évektől az utolsó korszakig. De nem alkotnak összefüggő, "teljessé" kikerekített narratívumot: csak adalékok ezek. Azt adják, amit a földszínre kerülő források vagy az értelmező erőfeszítés éppen láthatóvá tud tenni. Ezért a kötet föltételez az olvasótól bizonyos jártasságot a József Attila-életrajzban: az "érti" igazán, aki legalább Szabolcsi Miklós monográfia sorozatát már ismeri. (Böngészni persze enélkül is lehet benne, s talán ez is jár némi tanulsággal...) (...)" (Lengyel András)