Kék nagyapó története jellemzők

Egy verses mesét tart a kezében kedves Olvasó, melynek története szintén mesébe illik. Valamikor réges-régen, a múlt század harmincas éveinek közepén Kunhegyes mellett, egy aprócska tanyán élt három testvér: a kamasz Bátyus, és két kishúga, a hétéves Kis Zsuzsó és a nyolcéves Jucika.
A hosszú téli estéken vidám mesékkel, nyelvi és irodalmi játékokkal, verscsatákkal mulattatták magukat és egymást. Ekkor pattant ki Kis Zsuzsó - Jámbor Zsuzsánna - fejéből Kék nagyapó története, s nem csak hogy kipattant, de azon nyomban meg is írta verses mese formájában, méghozzá - s ez a szöveg külön nyelvi unikuma - nagykunsági, ún. „í”-zős tájszólásban.
A mesét Bátyus - Jámbor József - illusztrálta szellemes és ízes rajzokkal - egy korabeli filléres irkafüzetbe.
Aztán ez a füzet a szöveggel és a rajzokkal évtizedekig hányódott padlásokon, fiókokban, túlélt egy világháborút, egy forradalmat, több rendszerváltást, mígnem 2006-ban Zsuzsó néni - ez a név is Jámbor Zsuzsánnát fedi - immár felnőtt fejjel, nyugdíjasként egyszer csak elővette, és hetven év után újraírta azt, kibővítve még néhány újabb történettel.
A mesét a múlt évben a Cédrus Művészeti Alapítvány fedezte fel, kiadott belőle egy négyoldalas részletet a saját folyóiratában (Napút 2012/3. szám), és most átnyújtja Önöknek a mesekönyvet a teljes anyaggal, melybe a mesék 7 éves és 77 éves korban írt változatai mellé (no, nézd csak, ez is két meseszám) még azok egyfelvonásos színdarab-változata is helyet kapott, hogy iskolai színjátszók előadásában is megelevenedhessen