Két idegen a vonaton

"Bruno összecsapta a kezét. - Hű! Te jó ég, micsoda ötlet! Egymásnak gyilkolunk, érted! Én megölöm a feleségedet, te meg az apámat! A vonaton találkoztunk, és senki sem tudja, hogy ismerjük egymást! Tökéletes alibik! Kapiskálod már? A szemközti fal ritmikusan lüktetett, mintha szét akarna pattanni. Gyilkosság. A szó émelyítette, elborzasztotta. Meg akart szabadulni Brunótól, ki a fülkéből, de valami lidérces nyomás visszatartotta. Megpróbálta összeszedni magát, kiegyenesíteni a falat, megérteni Bruno szavait, mert érezte, hogy van bennük logika valahol, akár egy megoldásra váró feladatban vagy rejtvényben...