Kilenc ütés egy ember

Lord Sessay, az elegáns arisztokrata Dorothy L. Sayers bűnügyi regényeinek Hercule Poirot-ja. Legalábbis ami nyomozói ösztönét és zsenialitását illeti. Történetünk kezdetén, valamikor a húszas évek egyik szilveszterestéjén inasával ott reked egy eldugott kelet-angliai kis faluban, amely meglepően szép, hatalmas ódon templommal büszkélkedhet. Annak tornyában időről időre nyolc harang várja évszázadok óta, hogy jeles alkalmakkor megszólaltassák. Nem akármilyen harangok ezek, mindegyiknek saját neve, története és lelke van. S titka is, amelyet együtt őriznek a félhomályos harangszobába zárva. A tiszteletet parancsoló ércóriások az óév éjjelén némák maradnának, nem köszöntenék az új esztendőt, ha a lord nem kényszerül megszállni a hóval körülzárt falu lelkes tiszteletesénél. A nyolc harangozó egyikét váratlanul súlyos betegség döntötte ágynak, és ha nem lenne kéznél Lord Sessay, aki valaha szintén jeleskedett a híres angol váltóharangozásban, a téli szél nem vinne zúgó harangszót a Sárrét fölött január első hajnalán. Ekkor még senki sem sejti, hogy hamarosan szükség lesz a lord nyomozói tehetségére is. Néhány nap múlva ugyanis egy holttestre bukkan a helybeli sírásó. Megfelelő helyen, a temetőkertben, csakhogy az eltorzult, felismerhetetlen tetem illetéktelenül került oda.