KÍSÉRTETÁRNYÉK - AMIRŐL A FONÓBAN BESZÉLTEK, BESZÉLNÉNEK jellemzők

Szellemek, átkok, boszorkányok, kísértetek, lidércek, halottlátók, hazajáró lelkek, bájital, szellemidézés, szemmelverés, idejétmúlt, mégis izgalmas, borzongató témák követik egymást Farkas Ottó könyvében. Könyves Kálmán a 12. század elején törvénybe iktatta, hogy „a vérszívó boszorkányokról pedig, mivel ilyenek nincsenek, semmiféle vizsgálatot ne tartsanak”. Felvilágosult királyunk csupán a boszorkányok egyik kategóriájának létét tagadta. Nem csoda hát, ha még a 18. században is zajlottak boszorkányperek, míg azokat Mária Terézia be nem tiltotta. Ezzel azonban a boszorkányságok nem értek véget, a bűbájosság, a rontás még két évszázadon keresztül a népélet része maradt, s foszlányaiban még napjainkban is fellelhető. Farkas Ottó rövid idő alatt második könyvével jelentkezik. A Medvesalja és környéke mondavilágának bemutatását követően most Gömör–Nógrád még élő vagy már csak a szerző felvételein őrzött hiedelemvilágába enged betekintést adatközlők történetei által. Néprajzkutatók is hasz