Kukockij esetei

Pavel Kukockijnak van egy különleges képessége, melyet ő maga "belső látásnak" nevez. A nagyszerű nőgyógyász, egy régi orvosfamília sarja belelát a nők testébe, látja a még egészen kicsiny magzatot, a kóros elváltozásokat, néha még a sejtszerkezetet is. Ez a képessége azonban sajátos aszkézist követel: visszahúzódik, eltűnik, ha Kukockij szerelmi életet él. Ezért óvakodik a nőktől, mígnem egyik betegében - akit a második világháború alatt ment meg a haláltól - megtalálja élete nagy szerelmét, s Jelena ráadásul a "belső látását" sem teszi tönkre. Részben Pavel és Jelena szerelméről és eleinte idilli, majd tragikusan megbicsakló házasságáról szól Ljudmila Ulickaja nagyívű családregénye, melynek fő motívuma a születés titka: az a megnevezhetetlen bölcsesség, hogy egyetlenegy sejtből meg "egy hosszú orrú, orsófejű és spirál alakú, izgő-mozgó farkincájú spermiumból elkerülhetetlenül félméteres, ordítozó, háromkilós, teljesen öntudatlan emberi lény alakul ki, belőle pedig, ugyanannak a törvénynek engedve, zseni, gazember, szépség, bűnöző vagy éppen szent fejlődik ki..."
Ulickaja, aki tanult szakmája szerint genetikus, mintha mikroszkópon keresztül nézné hőseit, az összegubancolódó s gyakran végzetesen ismétlődő sorsokat, s ugyanakkor bámulatos beleérzéssel ábrázolja legmélyebb, legtitkoltabb érzéseiket és gondolataikat is. S miközben hol a szerelem gyönyörében, hol fájdalmasan kapcsolódnak össze a sorsok, megismerjük a negyvenes-ötvenes évek Szovjetunióját is - főképpen azt, ahogy a tudományos életben a kommunista rendszer kivetette magából a tehetséges embereket. Kukockij az ötvenes években szélmalomharcot folytat a szovjet egészségügyi hatóságokkal a rendszer átalakítása érdekében - ebben sok egyéb mellett fő törekvése az abortusz legalizálása, mivel tömérdek nő hal meg illegális magzatelhajtás miatt.