Labirintó jellemzők

Létezik valahol egy vízi útvesztő: LABIRINTÓ. Titkát sokan próbálták már kifürkészni, de azok a kalandorok, akik nekivágtak hajóikkal a zegzugos csatornáknak, azóta sem tértek vissza a kikötővárosba. Hősünk, egy kissé elkényelmesedett királyfi, maga is szerencsét próbál: felcsap gondolásnak, vállalván, hogy utasokat szállít a szigetvilágban, s közben feltérképezi és meghódítja az ismeretlen vizeket. Csakhogy ez a mesterség nem olyan egyszerű ám: az utasok erősen próbára teszik a gondolás türelmét és találékonyságát. Itt van például Öcsém, a Macska. Uralkodni szeretne, ezért olyan szigetet keres, ahol csak őrá várnak. Villő, a Sellő viszont tudja, hova igyekszik: a Mágikus Iszap-szigeten remél gyógyulást találni. Vényusz pedig, a lenyűgöző külsejű húsvéti nyúl színészi babérokra tör. S ha még csak őket kellene fuvarozni! De hajóba kéredzkedik a hullócsillag, Hiú Ábránd is, aki nem kevesebbet akar, minthogy az égboltra kerüljön vissza. A békés vizeket ráadásul időnként vihar kavarja, s ilyenkor a gondolás felel az utasok épségéért. Mint ahogy a véletlenül előkerült palackpostás segélykérést sem hagyhatja figyelmen kívül: kötelessége segíteni. A történet végére aztán kiderül, hogy hősünk megfejti-e a Tó titkát, és az is, hogy hogyan alakul utasainak sorsa Labirintó vizein. Kertész Erzsi különleges világot teremtett. A Labirintó váratlan fordulatokban gazdag kalandregény, kifordított tündérmese, vicces állatmese és szürreális nyelvi attrakció. És szerepel benne egy jós is, aki még időben figyelmeztet: A kígyós nő veszélyes lehet! Kasza Julianna modern, varázslatos illusztrációi hangsúlyozzák a szöveg titokzatos hangulatát, finom humorát.