Labirintus a tengerparton jellemzők

Múlt év novemberében, több mint két évvel a halála után jelent meg Herbert újabb művészettörténeti esszékötete, mely óriási feltűnést keltett. A mű témája az antikvitás: krétaiak, görögök, etruszkok, rómaiak (britanniai uralmuk maradványait is tanulmányozza Herbert) - és a tájakat bejáró, vizsgálódó-kutató esszéista háttérben felvázolt önarcképe. A címadó esszé témája a krétai Knosszosz-palota, ezt követi a görög tájakról szóló elmélkedés. A Lelkecske című kiváló esszé Freud idős korában írt leveléből indul ki, melyben egy ifjúkori athéni kirándulást idéz föl, majd az Akropolisz megtekintését kísérő "túl szép ahhoz, hogy igaz legyen" élmény természetén mereng. Herbert ezt az élményt a nagy művekkel való találkozásokra is kiterjeszti. Itt fogalmazza meg a legtisztábban azt, hogy miért a klasszikusokat választotta: szerinte a kortárs művészet megkerüli az igazán lényeges kérdéseket. Az esszé ezzel a bekezdéssel zárul: "Mindig azt akartam, hogy ne hagyjon el a hit: a szellem nagy alkotásai tárgyilagosabbak nálunk. Azok fognak megítélni bennünket#" A további esszék: Az Akropolisz, A számoszi ügy (miért leckézteti meg Periklész a szövetségesét - az expedíció fő stratégája Szophoklész, aki az Antigoné-ért kapta e tisztségét -, s e végzetes döntés következtében hasadt ketté a görögök szellemi egysége), Az etruszkokról, Latinóra. A Labirintus a tengerparton a század egyik legnagyobb lengyel költőjének és esszéistájának életművét folytatja izgalmas fejezettel.