Levelek Skóciából

"A kaputelefonunk előtt állt egy fejkötős parasztnéni és egy bajszos, szalmakalapos parasztbácsi. A néni kezében kosár, rajta babos kendő. Kérdeztük, kit keresnek. Legnagyobb csodálkozásunkra a mi nevünket mondták majd csendben megsúgták, hogy poloskát irtani jöttek. Kiderült, hogy a diszkréció kedvéért vannak álruhába öltözve. Nehogy a szomszédok előtt szégyenkeznünk kelljen."
Első levében azt ígéri Vargha Anna, hogy csak pillanatképeket kínál majd: mint amikor valaki nem húzza el a nappali függönyét, és röpke betekintést enged a kíváncsi járókelőknek. Mibe is? Egy magyar család skóciai életébe. Ám a függöny legtöbbször mégiscsak széttárul, mert a levelek írója rendkívüli érzékenységet, szerénységet és megértést mutat minden és mindenki iránt. Már csak munkájából adódóan is: magyar bevándorlóknak tolmácsol, s mivel bőséges humorral szemléli a világot, nemcsak a nyomorúságukról számol be, de életük mulatságos, fordulatos történéseiről is. Őszintesége azonban sosem bántó. Mondhatni, éppen olyan tapintatos, mint a babos kendőben érkező poloskairtók..." (Verzár Éva)