LUKÁCS ÉRSEK ÉS KORA jellemzők

Lukács, a 15. esztergomi érsek (1158-1181), az Árpád-kor egyik kimagasló főpapja II. Géza, III. István és III. Béla uralkodása idején történelmünk meghatározó alakja volt. Mint esztergomi érsek tevékenyen részt vett az állam és a külpolitika irányításában. Két ellenkirályt (II. Lászlót és IV. Istvánt) átkozott ki, szigorú vétója nem csekély bonyodalmat okozott III. Béla koronázása körül. Megalkuvást nem ismerő eréllyel védelmezte az ország és egyháza érdekeit. Tekintélyes része volt a magyar egyház művelődésének és állapotának erősítésében. A magyar katolikus egyház Lukács érsek tekintélyével emelkedett az ország első hatalmi tényezőjévé. Az érsek rátermetten és az elhivatottság küldetéses élményével teljesítette feladatát, amire az utókor tisztelete felépíthető. Az őt követő nemzedékek meghatározó példája lett egyházi és világi mértékben egyaránt.