Magyar emlékek Csehországban jellemzők

Utazásaink során a mai szlovák-cseh határt átlépve sokan nem is tudatosítjuk, hogy tulajdonképpen a történelmi magyar-cseh határon haladunk keresztül: az egykori Magyar Királyság és a Cseh Királyság közti államhatáron. Hosszú évszázadokon át az első évezred végétől a XX. század végéig ugyanis a magyarok és a csehek közvetlen szomszédok voltak, és a két ország uralkodó dinasztiái között nem egy házasság köttetett. Ezen túlmenően számtalan kereskedelmi, politikai és határ menti személyes kapcsolat is létrejött e két nép között. Középiskolás tanulmányainkból arra talán mindannyian emlékszünk, hogy Radnótit a csehországi Liberecbe küldték ipari tanulónak. Az azonban kevésbé közismert, hogy Kazinczy Ferenc a jakobinus összeesküvés elítéltjeként brnói tömlöcben raboskodott, hogy Prágában őrzik Szent István állítólagos kardját, hogy Bolyai János, a híres matematikus katonatiszti múltjának emlékét Olmützben tábla őrzi, vagy hogy a szabadságharcot vezető II. Rákóczi Ferencet előzőleg a dél-csehországi Jindřichův Hradecben próbálták Habsurg-hű alattvalóvá nevelni. Mindennek pedig a mai Csehországban látható, megtekinthető emlékei, emlékhelyei vannak. A most kézben tartott rendhagyó útikönyv áttekinti a magyar-cseh történelem kapcsolódási pontjait, majd hét régióra bontva mutatja be részletesen a magyar emlékkel bíró városokat, épületeket, helyszíneket. A kötet szerzője, Kokes János 1977 óta Prágában élő szlovákiai magyar újságíró, a Magyar Távirati Iroda (MTI) prágai tudósítója. A fotók Gedai Csaba fotóművész munkái.