Magyar Erdély

"Nincs Európában irodalom, melynek számára a saját regionálizmus élőbb, égetőbb, fájóbb problémát jelentene, mint a magyarnak. De talán, ahol ennyire fáj és él ez a probléma, ott kétszeres joggal lehet remélni, hogy a regionálizmus önmagából növeszthet ki valamit, ami több nála, valamit, ami nem csupán par­tikuláris érdekű, ami az embert és a mai embert mélyen és lényegesen érint­heti. A mai Emberség sorsának gyökeréhez bizonnyal annak az irodalomnak van a legtöbb kilátása hozzáférkőzni, amely Nemzet és Ember viszonyát leg­forróbban átéli önmagában: s a kulturális válság gyökeréhez az ér, amelyiknek számára a saját partikulárizmusa legvitálisabban vált problémává. S itt van a kis irodalmak reménye, hogy fontosat és izgatót mondhassanak ma, amikor a nagyok is alig tudnak ilyent mondani. S itt elsősorban a magyar szellemé: me­lyet különleges helyzete s egész története predesztinált, hogy különös intenzi­tással élje át az emberi és regionális kultúra összeütközésének akut drámáját. S köztünk magyarok közt is, ki ismerheti erősebb és tragikusabb ízét e könnyes élménynek, mint amit ismer az erdélyi lélek? És ez az érzés adja meg talán az erdélyi irodalmi mozgalomnak erősítő, kincses öntudatát." (Babits Mihály)