MAROSMAGYARÓI VARROTTASOK ÉS SZŐTTESEK

Marosmagyaró a Felső-Maros mente egyik legrégibb, legŹnéŹpeŹsebb települése, nagy többségében református vallású, magyar lakosságú falu. Keletkezését és fejlődését döntő módon határozta meg az a vidék, amelynek szerves részét alkotja. A Felső-Maros mente nemcsak természetföldrajzi adottságainál fogva érdekes, hanem igen értékes az az örökség is, amelyet a vegyes lakosságú vidék magyar, román és szász népessége az anyagi és szelŹlemi kultúrában alkotott. A vidék néprajzi kincseinek feltérképezésébe olyan kiváló kutaŹtók kapcsolódtak be, mint Gunda Béla, Szabó T. Attila, Jagamas János és nem utolsó sorban a falu szülötte, Palkó Attila történész, aki tervszerűen készült a falu nagylélegzetű monográfiájának megíratására, ismert kutatókat és képzett helybeli értelmiségieket kérve fel a részŹ munkálatok elvégzésére. Ennek a lelkiismeretes gyűjtőmunkának köŹszönŹhetően jelenhetett meg 1985-ben, Palkó Attila - Portik Irén - ZsigŹmond József: Felső-Maros vidéki varrottasok című köŹtet. Az érŹté