Második Atlantisz I. - A tízezer éves varázs jellemzők

Atlantisz nem pusztult el, és lakói szigetük elsüllyedésekor nem lelték halálukat a tengerben. Alulmaradtak azonban a harcban, melyet volt rabszolgáik, a tündérek vívtak ellenük, épp ezért most sellőkként kell élniük a víz mélyén.
A rabszolgák lázadása óta eltelt tízezer év alatt az atlantisziak minden tudása és bölcsessége a feledés homályába merült. Emlékezetük szerint mindig is sellőkként éltek Atlantiszon, s nem is tudnak a tündérek létezéséről.
Ám az egykori rabszolgák még mindig bosszúra szomjaznak, és a sellők teljes pusztulását kívánják. A két nép több ezer éves konfliktusnak kellős közepébe csöppen bele a tizennyolc éves Elel, aki barátjával és édesapjával Írországba látogat.
Sellők és tündérek háborúja? Lehetséges ez? Miért ilyen bosszúszomjasak a tündérek? Van-e köztük olyan, aki már megelégelte az örökös gyűlölködést? Elpusztulhat-e ismét Atlantisz? Létezhet-e szerelem sellő és ember között? Lehet-e békét teremteni a szerelem erejével?