Mese, mese, meskete, minden hétre egy mese

Benedek Elek meséiben az egész élet, az emberiség egész történelme benne van. A rémségekkel, gonoszságokkal szemben ott van a segítség, a csodák, a jóság, a hűség világa. (...) A mesékben megörökített népet még Isten örök törvényei vezetik, nem ismerik a relativitást. Ebbe a kiszámítható, élhető világba vezetnek vissza a népmesék, amelyekről -ha figyelmesen végignézzük a képeket- megállapíthatjuk, hogy nem mesék ezek, hanem a való élet lényegét megragadó történetek, arról szólnak, hogy aki hinni, remélni és szeretni tud, méltó a csodára. A mesék képi megformálása igazodik a valósághoz, ezzel arra ösztönzi a mesélőket és a mesehallgatókat egyaránt, hogy olvasás vagy mesehallgatás után a képekről saját szavaikkal tovább örökíthessék a meséket, tanuljanak meg újra mesélni, hinni, remélni és szeretni.