MIÉRT PONT ÉN? jellemzők
A depressziónak, paradox módon, inkább az életigenléshez van köze, nem a tagadáshoz. Mi, depressziósok, ha éppen nem vagyunk betegek, akkor tobzódunk - akár szélsőségekig - az élvezetekben. Ímádunk élni! Ha viszont szenvedünk, ha lent vagyunk: elhatalmasodik rajtunk az elmúlás gondolata, a halálvágy. Mindegy, hogy hova, csak el innen. Innen el. Akár a pokolra.. Örökre.(részlet az Előszóból)
