MILOTA jellemzők
`Mondjuk, hogy... a tavalyi őszön én sokat gondoltam a nőkre.Asszonyokra és leányokra saját életemből. Hölgyekre és feslettekre, teltekre és vékonyakra, szendékre és temperamentumosakra. Szépen, sorban ötlöttek eszembe, hajszín, termet, évjárat, mellbőség és név szerint. A mozdulásuk, fordulásuk, csípőringásuk, fejtartásuk és arcjátékuk, minden testbeszédük... És föl tudtam idézni járásuk kecsességét, térdkalácsuk fényét, gerincük ívét, frizurájuk hullámait. Mit még?, nyakszirtjük pelyhességét, kacagásuk csengését vagy tekintetük villanását.Toporgok és forgolódom, Drágáim, hogy miképpen is fogjak rá a mondandómra. Azért idő-zöm el itt
Habár elég szívesen e motívumok között. Ajkuk elnyílása, nyelvecskéjük fürgesége, hónaljuk illatozása, derekuk hajlása tűnt elő a múltból. És hasuk rándulása, keblük hullámzása, tomporuk domborulása, combtövük párája... Azoké, akiknek lénye hajdan tetőtől talpig átjárt és akiké alig legyintett csak meg. Akiknek emlékét hurcoltam s nyomait viseltem sokáig
