Minden állomáson és megállóhelyen

Előtérben a finom részletmegfigyelések. És hogy a szerző elkerülje a mai világban kiátkozott romantikusság gyanúját, az elbizonytalanítás esztétikájával él, elindul egy gondolat és máshova ér... Darabos a forma, szálkás a verssor, belefúródik a bőrbe, az agyba, mielőtt a ringatás megtörténhetne... Ugyanakkor zavarba ejtően személyes a hang, és leggyakrabban egyes szám első személyben beszél a versben valaki; ő persze ringathatja magát! Ez szeretetre méltó és bátor cselekedet, jelzi, hogy valaki, személyiség van a személyiség-eltakarás mögött, és helyén is van ott. Nem csekély mértékben, ugyanakkor nem meghatározó erővel vannak jelen a szövegekben a szürrealista, dadaista, illetve a magyar klasszikus avantgárd-hagyományok, és ha a megidézett Kassák eljátszogathatta magát a modernségig nagy romantikus mélységei fölött, megteheti vele, illetve saját magával a kötet szerzője is. Tűnődései, filozófiai fintorai (szerencsére nem filozofálgatásai), csavarásai és telibe kapott érzelmességei azt jelzik, hogy nem a helyét keresi az irodalmi kánon különféle polcain. Kijelölni készül azt. Legyen szerencséje...! (Zalán Tibor)