MÚLTIDÉZŐ jellemzők
A szerző múltidézői hétköznapi kisemberek, többnyire életük delén már túl járó férfiak és nők, akiknek szülőhelye és élettere a bácskai, bánáti Tisza-vidék, Magyarkanizsa és környéke. A dialógusok vagy monológok formájában kibontakozó visszaemlékezésekből hangsúlyosan a magántörténelem kacskaringói bontakoznak ki, család- és karriertörténetek, egyéni bal- és jószerencsék, a háttérben azonban minduntalan ott van a huszadik század második felének amp;quot;nagy amp;quot; történelme, amiben kénytelenek voltak újra és újra kezdeni az életüket a helyeik. A második világháború alatti rövid idejű magyar uralom idején születettek a jugoszláv partizánok megtorlásait szerencsésen túlélve a titói szocializmus építhették közösen, hogy a kilencvenes évekre az üres gyárépületek és a világ négy sarkába szakadt rokonságra való várás maradjon. A szerző személyes emlékeiből, valamint pontos megfigyeléseiből és oda hallgatásaiból megszülető közvetlen hangvételű, rövid lélegzetű elbeszélések tagadhatatlan nosztalgiával idé
