Művészet a 20. században jellemzők

Abban az időszakban, amelyet e könyv tárgyal, a képzőművészet szerkezete és funkciója, a kultúrában és a mindennapi életben betöltött helye alapvetően megváltozott. Már a 19. században elkezdődött az a folyamat, amely tudatos szakítást jelentett a klasszikus görög-római kultúrán alapuló esztétikával; ennek nyomán szinte áttekinthetetlenül sokféle irányzat és stílus, műfaj és kifejezési forma jelent meg, ami nemcsak az áttekintést teszi majdhogynem lehetetlenné, hanem a művek megértését, a befogadást is megnehezíti. A négy szerző közös munkája, amelyben önálló fejezetekre osztva tekinthetjük át a festészet, a szobrászat, az új médiumok, illetve a fotó történetét, nagyívű kísérlet arra, hogy szintézisbe foglalják azt, amiről még a szakembereknek sincs feltétlenül összképe. Az elképesztő számú alkotó, a majdhogynem követhetetlenül sok kiállítás és rendezvény szinte kizárja azt, hogy objektívan mérlegelhessünk. Hiányzik ehhez a kellő történelmi távlat is; márpedig a jelen kötet tudatosan törekszik arra, hogy ne csak a művészetben nagy áttörést hozó évtizedekről, a klasszikus avantgárd mozgalmakról legyen benne szó; hasonló részletességgel mutatja be a könyv a második világháború utáni fél évszázad és ezen belül a közelmúlt, a kortárs művészet történéseit is. Koncepciója szerint nem csupán felsorolja a század kulcsfiguráit és kiemelkedő alkotásait, hanem ezen túlmenően a szellemi folyamatok minél következetesebb és teljesebb feltárására is törekszik. A mintegy 1000 reprodukciót tartalmazó kötethez hatalmas terjedelmű lexikon kapcsolódik, amely az életrajzi adatokon kívül részletes bibliográfiát is tartalmaz.