Nóka történetei jellemzők

"Ugyan a "Nóka történetei" hivatalosan "versek és rajzok kamaszoknak", mégis hiszem, hogy mind a versek, mind a képek, mind ezek együttműködése a könyvben világossá teszi az ilyenfajta beskatulyázás felesleges voltát. Itt a versek és a képek saját karakterükből élnek, bármely korosztály olvasói és nézői számára kellő kutatnivalóval rendelkeznek. Az írások telített nyelvezete és a grafikai túlzsúfoltság egyszerre hagyja elveszni az olvasót Nóka álom-világában és biztosítja őt egyfajta soha-el-nem-tévedésről.
Bár a versek és a képek önmagunkban is értelmezhetőek volnának, ebben a kötetben hatásuk megmásíthatatlanul összeforr, lapról-lapra az olvasó egyszerre szembesül szöveggel és képpel, így elmosva a határokat a két médium között. Ez az elmosódás persze híven tükrözi azt az álom-világot, amelyet Nóka teremt meg magának, beszélő Treffel, repülő hintákkal, sárkányos mélységekkel és csillagos magasságokkal.
Akárcsak a versekben és a képeken, Nóka világában szabadon rendeződnek idők és terek, egészen addig a pontig, amíg már eldönthetetlenné válik, hogy a szövegek és grafikák hordozzák-e Nókát, vagy Nóka hordozza-e őket. Talán nem is véletlen, hogy a tükör többszöri visszatérője a műveknek, hiszen sokszoros reflektálással van dolgunk; Nóka, a versek és a képek, mind-mind látszanak egymásban, s az olvasó ebbe a tükör-labirintusba érkezik." (Ősz Éva grafikusművész)