NYAKTÓL FÖLFELÉ - ÜKH 2015

A tragikus sorsú Méliusz József idős korában rokonszenves derűvel és öniróniával ír élete olyan „teljesítményeiről” is, mint hogy ő volt a román király lovasszobrának a modellje: „Nem tudtak velem mihez kezdeni a lovas testőrségnél, odaadtak hát a kitűnő Rubletzky Géza mesternek, üljek modellt a lovardában a király helyett őfelsége lovasszobrához – nyakig. Nyaktól fölfelé ugyanis a király a maga személyében szolgált a szobrásznak mintául. Csodálatos arabs ménre ültetett fel századom kapitánya. Az ezred díszegyenruháját öltette fel velem. Csorgott rólam a verejték.”Méliusz, az öregedő író Márai-s, Krúdy-s kávéházat képzelt egyszemélyes magánya köré.A kávéház nála: a trianoni trauma után a Nyugatról „lekapcsolt” transzilván lélek (és ember) Európához kötődésének – még a legvadabb sztálinista időkben is emlegethető – metaforája... Erről az „elcsatolt világról” nyújt hallatlanul élvezetes, nagyformátumú íróra valló képet ez a válogatás Méliusz vallomásos prózájából.A kávéházi palackposta