Nyámnyila Nyúl és a Bűvös Bubák jellemzők
– Pipijja, pipijja! – Mi az, ki az? – riadt fel Nyámnyila, és azonmód kereket oldott volna, ha Ememem meg nem ragadja a lábát és csendre nem inti. – Csssst! – suttogta. – Nincs semmi vész, csak maradj csendben! Nyámnyila remegett, de már nem akart elszaladni. – Mi ez a hang? – kérdezte. – Sára beszél álmában. Felváltva motyog két szót, amit értek is – igaz, nem tudom, mit jelent –, meg egy csomó másikat, amiből viszont egy kukkot sem értek. – Pipijja, parisszija! Merköszömbevolnuzséte turemölé, pepejenci – motyogta újra Sára álmában. – Szerintem érthető. Azt mondja, mert köszön be volna húsétel a túra mellé a Jenő apukája – brillírozott Nyámnyila. – Mi van? Hogy kinek az apukája? – Én beszélem ezt a nyelvet. – Persze. Én is. Teve teveljeveseven mevegbovolovonduvultávál? – Mi van a tevével? Nem értem, amit mondasz. – Pedig ugyanolyan halandzsanyelv, mint amit te beszéltél az előbb. – Én? Dehogy! – válaszolt nevetve Nyámnyila. – De inkább hallgassuk, hátha megértjük! – Pipijja, pipijja!
