ŐK IS HŐSÖK VOLTAK

A II. világháború vezéralakjai éppúgy „halhatatlanok” már, mint Mózes, Nagy Sándor vagy Néró. A rohamra hajszolt, lövészárokban megfagyó, fogságban sínylődő ismeretlen katonáról számtalan dokumentumregény és -film készült. Ám alig-alig esik szó e legnagyobb világégés önkéntes egészségügyi szereplőiről, akik a halál folytonos aratása ellenében szüntelenül az élet mellett álltak, a legeslegdrágábbat mentették az egyetemes öldöklésben és pusztulásban. Ezeknek állít emléket e könyv egy magyar ápolónő és vele együtt dolgozó tábori orvos fennmaradt naplója közreadásával. Íróik nem géppisztollyal vagy kézigránáttal harcoltak, hanem operáló szike, sebkötöző pólya meg injekciós tű volt a fegyverük. Ezekkel tették meg, ami tőlük telt, s így lettek hősök. Írásuk csaknem 70 év távolából is megdöbbentő és tanulságos, noha a háború ezer arcából csak egyetlen egyet, de a legszörnyűbbet villantják fel. Közreadó: Dobay Pál. A kötet nyolc színes képet tartalmaz abból a korból, amikor még a színes fényké