OMEGA MINOR

Paul Verhaeghen, az Amerikában élő flamand kognitív pszichológia-professzor író monumentális regénye, az elmúlt évtized egyik világirodalmi szenzációja, nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy „az egész huszadik századot próbálja meg egyetlen regénybe sűríteni”. A számos irodalmi díjjal kitüntetett vállalkozást, amely németül, angolul és franciául is megjelent, olyan mesterek műveihez mérik, mint Günter Grass vagy W. G. Sebald, de hasonlítják olyan, a posztmodern próza teljes fegyverzetében fellépő írókéhoz is, mint Thomas Pynchon. A történet a Harmadik Birodalom Berlinjétől az 1950-es évek harvardi értelmiségi elitjén, a Los Alamos-i sivatagon és az auschwitzi haláltáboron át az 1990-es évek újraegyesülő Németországáig ível, óriási energia röpíti epizódról epizódra, s eközben „útba ejti” a részecskefizikát, az emlékezet kultúráját, tapasztalat és identitás filozófiáját, a Manhattan-tervet, a harmincas évek filmvilágát és a huszadik század végének német skinhead-kultúráját. Ezt a hatalma