ÖTVENHAT IRÓ ESZTERGOMRÓL

`Hogy mi is ez? Semmiképpen nem árt tudni, hogy egy olyan korosztály Esztergom-képét nyújtja a könyv, amely korosztály akörül, de inkább utána született, hogy a Szeretett Vezér, Rákosi Mátyás javaslatot tett arra, hogy a várost csatolják Doroghoz, és nevezzék el Dózsafalvának, mert az olyan szép és nemes, mint amilyen szép és nemes volt a Dózsa-parasztfelkelés. A Várheggyel, a Bazilikával kapcsolatban az a zseniális ötlete támadt, hogy jó lesz a gátba (már akkor készen a Bős-Nagymaros erőmű első tervei). Ez a korosztály vagy tud, vagy nem tud Esztergom távoli, kiváltságokkal gazdagon bojtozott történelméről. Inkább nem tud. (...) Trianon után, az északi részek elvesztésével a város féllábú, egyre szegényedő óriás. Babits ír ebben az időszakban két gyönyörű helyszíni tudósítást a fényekről és az árnyakról. Ezután már csak negyvenegy, negyvenöt és negyvennyolc következik, a mélyrepülés, és a vége mindennek. A város örülhet, ha nem rombolják le egy eszme nevében, mint a múlt szégyenletes