Óvodától a szakmáig jellemzők

A romák társadalmi integrációja akkor lesz sikeres, ha többségüknek sikerül kilábalnia az öröklött szegénységből és gyerekeik ugyanolyan eséllyel válhatnak vállalkozóvá, alkalmazottá vagy értelmiségivé, mint a nem roma többség. A rendszerváltást követő kormányok számos intézkedése javította a roma tanulók iskoláztatási esélyeit, de mindez korántsem volt képes ellensúlyozni azokat a hátrányokat, amelyek a társadalmi egyenlőtlenségek erőteljes növekedéséből, a romák nagy létszámú csoportjainak a munkapiacról való kirekesztettségéből, a többségi környezet előítéletes magatartásából, a szabad iskolaválasztás következményeiből, az iskolarendszer működésének problémáiból fakadnak, és amelyek következményeivel a mobilitásra elszánt roma tanulók az iskoláztatás minden szintjén szembetalálják magukat. Azoknak a gyerekeknek az esetében, akik mögött nem áll támogató és a továbbtanulást motiváló család, ma is sokkal nagyobb, olykor a korosztályuktól elvárhatót messze meghaladó akaraterőre és tudatosságra van szükség ahhoz, hogy a továbbtanulást elkezdjék, illetve a tanulást kedvezőtlen körülményeik és helyzetük ellenére is folytassák. Tanulmánykötetünkben e mobilitási folyamatnak a jellemzőit és buktatóit igyekszünk feltárni olyan empirikus szociológiai kutatások segítségével, amelyeket az elmúlt években a roma gyerekek oktatásának körülményeit kutatva végeztünk az óvodáktól a középiskolákig.