PARADIGMAVÁLTÁS LÉGÜRES TÉRBEN jellemzők

A magyar nyelvészet történetének egy eddig kevésséismert korszakát, a múlt század 30-as éveinekmegújítási kísérleteit tárgyalja a könyv amp;amp;amp;#8211; a koreurópai és amerikai nyelvészeti áramlataihoz valóviszonyukban. Központi témáját a kor háromnyelvészének, Karácsony Sándornak, Lotz Jánosnak ésLaziczius Gyulának a magyar nyelv szinkron leírásátcélzó munkái adják. Sem Karácsony Sándor, sem LazicziusGyula nem volt kizárólag, ill. elsősorban nyelvész,előbbi pedagógus-filozófus-közíró, utóbbi eredetilegirodalmár, kényszerűségből pedig bankhivatalnok volt,de még a kifejezetten nyelvésznek nevelt Lotz János isjártas volt az irodalom világa mellett a matematika,közelebbről a szimbolikus logika és a kombinatorikavilágában. E nem szokványos személyiségek nemfejthettek ki számottevő hatást a maguk idejében amagyar nyelvészetre egyebek között a szakmaönmagábazárkózó jellegéből fakadóan, de általában a magyartudományosságnak és kultúrának különösen elszigeteltvolta miatt is a két világháború közö