Párnafilozófia

Utazni jó. Új világokat felfedezni, beszippantani az ismeretlen illatokkal teli levegőt, belemerülni az idegen hangok és neszek kavalkádjába. Elveszni egy addig sosem érzett íz harmóniájában. Szembesülni a ténnyel, hogy mi minden létező van a szűk életterünkön, a mindennapi rutinon túl, amit látni, érezni, tapasztalni kell. S amint átadjuk magunkat ennek a felismerésnek, az út már önmagunkhoz vezet. Egy nem kevésbé izgalmas, de még több tanulsággal járó utazáshoz, valódi önmagunk megismeréséhez.
Ha rálépünk erre az ösvényre, hosszú út vár ránk. De puha párnaként ott lesz velünk a bölcsesség a botlásoknál és zuhanásoknál, a csatákban és a pihenőknél is, mikor leülünk gyönyörködni lelkünk varázslatos tájaiban. S az út végén, ahol levetkőzzük elnyűtt bőreinket, az újjászületés vár. A megismerés csodája. És újabb utazások, melyekben életünk úgy talál otthonra bennünk, mint ahogy jólesően belefúrjuk fejünket egy tevékeny nap végén rojtos-csücskös puha párnánkba.