PLINIUS TERMÉSZETRAJZA - ANEKDOTIKUS NARRÁCIÓ ÉS ENCIKLOPÉDIKUS GONDOLKODÁS jellemzők
Az idősebb Plinius Naturalis historia (Természetrajz) című, 37 könyvből álló műve a legteljesebb természettudományos szöveg, amely az antikvitásból ránk maradt. Az ókor Encyclopaedia Britannicájaként is emlegetett mű, amely Európa legfontosabb tudományos forrása volt egészen a 18. századig, a teljesség igényével foglalja össze a rómaiak által a natura-fogalom körébe tartozó jelenségeket. A mű fontosságát növeli, hogy Plinius forrásként felhasználta a mára számunkra már javarészt elveszett, görög nyelvű szakmunkákat, amelyeket így átörökítve csaknem egyedüliként biztosítja az Arisztotelész utáni természettudományos gondolkodásról szerzett tudásunk folytonosságát. Az enciklopédia páratlan tekintélyével és fontosságával ellentétben áll, hogy reprezentációja a nemzetközi és különösen a hazai tudományosságban az utóbbi évszázadban igen csekély volt. A 1920. században, amikorra a Naturalis historia már elvesztette tudományos értékét, az irodalmi szempontú olvasási módok gyenge minőségű, sti
