Politikai változáselmélet jellemzők

Már az ókori filozófusok is tudták, hogy pantha rei (minden folyik), hogy ugyanabba a folyóba kétszer nem léphetünk bele. Csizmadia Ervin kötetének akár ez a klasszikus mondás is lehetne a mottója. Az ismert politológus új könyvében pártok, kormányok és miniszterelnökök változás- és alkalmazkodóképességét elemzi. Az érdekli, hogy az egyik szereplő változásai hogyan hatnak a másikra, a politikai szereplők együttes változásai miképpen befolyásolják a társadalmi igényeket és elvárásokat, illetve a társadalom különféle csoportjaiban megfogalmazódó igények hogyan formálják át a politikusok szándékait. A szerző meggyőződése, hogy a politikában semmi sem állandó, de ettől a felismeréstől nem kell megijednünk, ellenkezőleg: tudomásul kell vennünk, és azt kell figyelnünk, hogy egy-egy változás hogyan gerjeszt újabbakat, és a változások együttesen hogyan alakítják át a demokrácia egész működését. A kötet írásaiból nem nehéz rájönni, hogy a szerző a demokráciát is folyamatosan változó politikai berendezkedésnek tekinti, amely mindig csak relatív végpontokra jut el, de sohasem zárul le; ha Fukuyama beszélt is a történelem végéről, a demokráciának bizonyosan nincs végpontja. A magyar demokrácia 17 évét a szerző újszerűen és gondolatébresztő fogalmi apparátus segítségével mutatja be.