REPÜLŐISKOLA VIGYÁZZ!

„Amíg a majmokat meg lehet tanítani biciklizni, addig ti is megtanulhatjátok, hogyan kell repülni.” Na, ez jó biztatás volt! – gondolta Gyula. Sváb igazán ért ahhoz, hogy mi hozza ki belőlünk a legtöbbet… – nézett maga elé csüggedten, aztán ábrándosan kezdte figyelni az eresz mentén műrepülő-figurákat gyártó fecskéket. Persze ettől tovább romlott a kedélyállapota.– Nem lehet ezt megtanulni, erre születni kell…“Sajátosan vidám korrajzot olvashatnak egy ifjú ember kalandjain át, melyben a vitorlázórepülők mindennapjaival ismerkedhetünk meg úgy, ahogy azt Sváb barátunk elmeséli, illetve lejegyzi nekünk. Persze Sváb, mint afféle öreg oktató, talán sok mindent eltúloz, de ez nem von le semmit annak a légkörnek a hangulatából, melyben ifjú barátunk, Gyula próbál meg talpon – pardon – a levegőben maradni. Egy olyan világba kalauzol el bennünket, amelyhez örök szerelem fűzi azokat, akik valaha is kapcsolatba kerültek vele. A végén persze minden jóra fordul… Vagy mégsem?