Schodel Rozália és a hivatásos magyar operajátszás kezdetei jellemzők

A könyv nagyobb része a pesti színház operájának alapítását és működésének első - Schodelné neve által fémjelzett - bő évtizedét tárgyalja. Levéltári dokumentumok és kortárs sajtóbeszámolók alapján ismerteti az igazgatás, a rendezés, a repertoár, az énekesegyüttes és az énekoktatás történetét; kitér az opera és a közönség, az opera és a sajtó nem mindig felhőtlen kapcsolatára, ide értve az operaművelés elmaradhatatlan kísérőjelenségét, az operai "háborúkat". Ezt követően a reformkori operakritikát elemzi. Két - a színháztörténeti irodalomban újdonságnak számító - nagy fejezet Schodelné bécsi kiképzésének hátterét, a 19. század első harmadának európai énekoktatását és operakultúráját mutatja be, és rekonstruálja az énekesnő németországi pályafutását. Az utolsó fejezet négy kísérlete Schodelné szerepválasztásainak lélektani hátterét vizsgálja, és felvázolja a romantikus olasz opera három hősnőjének zenei-drámai portréját.