Se tűz, se éj jellemzők

"hiányodban reményed" - olvashatjuk a kötet beköszöntő versében.
1990-ben, egész addigi életművét átfogó válogatott verseinek (Tűzföldi táj) fülszövegében így jellemezte líráját maga a költő: "Kettősség és ellentmondás ez: az én és a Te, a semmi és a van, a van és a lét elválasztása és egyben egységük rejtelmes megsejtése is. Az egyidejűségben? Az időnek átcsúszásában az örökkévalóba? Vagy az időtlenségben? Az elmúló élet benső története mindössze az a folyamat, ahogyan ez a kérdés érvényét vesztette."
S ez a legújabb kötetre is pontosan ráillik. Igaz, ma már evidencia Pór Péter irodalomtörténész egykori megállapítása, miszerint Beney Zsuzsa egy verset ír egész pályafutása során: a lét és nemlét kérdéseit bogozza egyre mélyebb és mélyebb, egyre intellektuálisabb, filozofikusabb megközelítéssel.
De máig igaz Weörös Sándor tétele is, aki a pályakezdő költőről írta, hogy szinte "anyagtalan, átlátszó fényfátyol" ez a költészet, melynek témáját csak többszöri olvasás során lehet felfejteni, illetve -tegyük hozzá- megérezni.