Sóvárgás jellemzők

Cartarescu anyaga a nyelv. A bukaresti köznapi, az irodalmi, dúsan áradó, olykor franciásan kifinomult, máskor levanteien ízes, ironikus, állandóan lüktető nyelv, mely olyan természetes, mint a lélegzet. Ebből a nyelvből teremt különös világot, melyben a szereplők kilépése mindennapi valóságukból, olykor-olykor önnön testükből is, találkozásuk Teremtőjükkel -az íróval!-, feloldódásuk egymás testében és álmaiban éppen olyan magától értetődő, mint a zárónevolla mérnökének fokozatos, ám végül teljes azonosulása a kozmosszal. Ez a próza magával ragadja az olvasót, és sodorja - immár saját belső dimenziói, álmai felé.