Svejk unokája

A színdarab mindig is fontos szerepet játszó és magas színvonalon képviselt műfajnak számított a cseh irodalomban - gondoljunk csak a nemzeti újjászületés időszakának klasszikusára, Josef Kajetán Tylre, a 19-20. század fordulójának egyik legimponálóbb tollforgatójára, Jaroslav Vrchlickyre, vagy a huszadik század olyan nagy nevű szerzőire, mint Karel Capek, Jirí Voskovec és Jan Werich, Václav Havel és Milan Kundera. A legutóbbi másfél-két évtizedben csak szórványos hírek jutottak el Magyarországra a cseh színház világából, e kötetnek köszönhetően azonban a helyzet lényegesen javulhat. A lapjain bemutatkozó alkotók munkái arról tanúskodnak, hogy Csehországban a kortárs drámaírók kedvéért is érdemes színházba járni, nekik pedig Shakespeare és Goldoni, Csehov és Ionesco s a többi halhatatlan mester árnyékában sem kell szerénykedniük, avagy pironkodniuk. Hét vitathatatlan tehetségű, egyéni stílussal rendelkező, sajátságos világlátású színházi szerzővel - Ladislav Smocek, Egon Tobias, Lenka Lagronová, Jíri Pokorny, Ladislav Smoljak, Iva Klestilová, Lubos Balák - ismerkedhetünk meg, akikről bízvást elmondhatjuk, hogy méltóak híres elődeikhez. A kötetbe sorolt művekben egyaránt megtalálható a groteszk elemekben gazdag s az (ön)irónia iránti különleges érzékről tanúskodó cseh humor és a komikus történések hátterében is ott rejtőző tragikum, az emelkedett spiritualitás és a legnyersebb valóság, a lélektani elmélyültség és a meghökkentő abszurditás.