Szokatlan ügy jellemzők

"Minden percben sok ezer gyermek születik a Földön. Nincs ebben semmi szokatlan. De hogy éppen te (éppen én) születtél (születtem) meg, az felettébb szokatlan. Soha még egyszer nem fog előfordulni sem veled (velem), sem senki mással.
A túlnépesedő Föld bolygón ez idő szerint hétmilliárd ember él, és előbb vagy utóbb kivétel nélkül mind meg fog halni. Nincs ebben semmi különös, semmi szokatlan. Ez az élet megszokott rendje. A hétmilliárd helyére folyamatosan mások lépnek. De ők is meg fognak halni. Szokásos ügy. A te halálod azonban merőben szokatlan. Erről nem volt szó. Erről nem egyeztettek veled. Nem szerepelt sem a tervek, sem az ígéretek között. Ebben a szokatlan tükörben nézve minden fantasztikussá válik: agyrémmé, csodává, megfejthetetlen rejtéllyé, föloldhatatlan paradoxonná. E fantasztikum persze csak az egyes ember fantasztikus egzisztenciájának visszatükröződése.
A szokatlan ügy voltaképp maga a "halálra ráadásul" kapott élet, és a legszokatlanabb benne az a különös élőlény, amelyik ezt képes és kénytelen is elgondolni. Hogy aztán a szokatlanságot rendellenességként, "műhibaként", idegenségként fogja-e fel, vagy pedig rendkívüli adományként, páratlan szerencseként, csodálatos kivételként, az már kinek-kinek élethelyzetétől, lelki alkatától, világnézetétől függ. Fölfoghatja egyszer így, másszor úgy, és egyszerre kétféleképpen is, mint ennek a lírai egypercesekből szőtt "halálnaplónak" a hőse - egy fantasztikus egzisztencia a hétmilliárdból." (a Szerző)