Tartozás

Várady Emese nem egészen négy évtizeden mérhető életútja, nagyon kevés (gyermek)időt leszámítva, a csalódások, keserűségek, a sikertelen lázadás-kísérletek sorozata. Igaztalan bántalmazásokból bőven juttatott családjának és így neki is a történelem, a népi demokráciának nevezett romániai múlt; apja, anyja révén osztályellenségnek számított - és ha ő nem is került börtönbe, mint a szülei, az 1956-os forradalom erdélyi megtorlása Várady Emesét ugyancsak utolérte. Közvetlen felmenői „viselt dolgainak” elhallgatása miatt a bolyais diákot kizárták az egyetemről. A mindig tanulni vágyó, költőnek készülő - ebben a reményében Szilágyi Domokostól meg nem erősített - leány további sorsa csak az elégedetlenséget fokozta. Pszichológiai tanulmány tárgya lehetne az az életsors, a nő-férfi viszony megélése, ami csak a gyerekekben hozott számára örömet. A keserűség, a kórházi alkalmazotti kényszerpálya, az örök elégedetlenség az írott szövegekre, prózára, versre egyaránt rávetül. Kételkedik önmagában, szenved a magánytól, a meghallgató társ hiányától, sejti stílusbotlásait, érzékeli, hogy javítani kellene mondatain – miközben szenvedéstörténetéből egyfajta életmű bontakozik ki. „Palackba zárt üzenete”, korai és későbbi verseinek jobbik hányadával együtt, érdemesnek mutatkozik az utókor figyelmére.