Térítés - Megtérés jellemzők

A kelet-európai területeken a világvallások terjedése több ponton összekapcsolódik a magyarság korai történelmével. A keleti rítusú kereszténység délorosz steppén megjelenő misszionáriusai olyan népeknél végezték munkájukat, amelyek között ott voltak a magyarság etnogenezisében részt vevő csoportok is. A Balkánra betelepedett, török nyelvet beszélő bulgárok a 9. században keresztény hitre tértek. Az új hit befogadása, a pogány hagyományok továbbélése és a társadalmi változások nyomon követése nélkülözhetetlen analógiát nyújt Szent István történelmi tettének megértéséhez. A ruszok keresztény hitre térése a 980-as években a kulturális törésvonalak egyre hangsúlyosabb kirajzolódását jelezte a Kárpátoktól keletre és nyugatra.
A 7-10. században a steppe legjelentősebb politikai tényezőjének tekinthető Kazár Kaganátus belső-ázsiai török nyelvet beszélő elitje a zsidó hit felvétele mellett döntött. Így a magyarság számára ez a vallás sem volt ismeretlen, ugyanis a kaganátus jelentette azt a politikai keretet, amelyben a magyarság néppé válása lezajlott. A volgai bulgárok muszlim hitre térése pedig felveti azt a kérdést, hogy a magyarságról leszakadt Volga-vidéki magyarok milyen mértékben és mikor kerültek kapcsolatba ezzel a vallással.