TRUBADÚRÉNEK jellemzők

Tizenharmadik könyv. A vacsoraasztalánál is tizenhárman ültek. Kérdés, hogy mi van ez-után. Birtalan Ferenc bebizonyítja, napjaink költészetének utolsó vacsorája után is van újra-kezdés, aranykorát élő költészet.Energia, fiatalos lendület van az „öregségbe deportált költő” verseiben, ami legyőz kort, betegségeket, a lehetőségek beszűkültségét. Szembeszáll a jól ismert sztereotípiával: az ember hatvan éven túl már nem érezhet szerelmet, lángolást, vágyat. Ez a soha meg nem nyugvás és örökös izzás könyve. A férfi teremti meg magának a szeretett nőt, építi fel a múzsát, ő varázsol pillangót a lárvából az alkotás és birtoklás gyönyörével. A teremtés után sokféle szerelmi rezdülés, sokféle hozzáállás, alá-fölérendeltségi – vagy éppen egyenrangú viszony képét formálja meg, megannyi kétséggel, kérdésfelvetéssel, hol óvatosan, árva gyermekként közelítve a szerelemhez, kedveséhez, hol durvábban, szándékosan megfeledkezve önmagáról. A jelen szemléletét átszövi az esetlegesség, a lehet–nem lehet