Utolsó mondatom, első hazám jellemzők

"Néha úgy érzem, nem mehetek el olyan könnyen életem mellett. Tudom, nehéz az embernek a koordinátarendszer meghatározott helyéről figyelnie környezetét és önmagát. Nehéz számon tartania számtalan csetlés-botlását, méricskélni marokba zárható örömét, együtt üldögélni a hatodik kapu után. És koordinátarendszer sincs... Rövid földi tartózkodásunkra kétpólusú kapcsolóval vagyunk fölszerelve. Nem kell tudomásul venni, de ettől függetlenül is így van. Nem vagyunk hősök. Sem halhatatlanok. Hála Istennek... Régi, nagyon régi adósságomat szeretném ezzel a gyűjteménnyel törleszteni. Adósa vagyok szűkebb környezetemnek, barátaimnak, családomnak és magamnak..."