Vadászatok-vadászutak Erdélyben jellemzők

Kászoni Zoltán e könyve nem illeszthető be a hagyományos vadásztörténetek közé, mert annál sokkal több. Ez egy Erdélyt - s benne szülőföldjét, Székelyföldet - imádó szakember könyve. Stílusából érezni a székely ember ízes beszédét. Tartalmas, hosszú életének zömét ott élte le. Ott dolgozott és vadászott, fiatal korától napjainkig. Könyvében "szolgálójaként" féltve, szeretettel és büszkén ír Erdély kultúrtörténetéről - benne a vadászattörténetről is -, az ottani ritka földrajzi nevezetességekről, régi magyar történelmi emlékekről. Ismeri az ottani jeles vad életét, szokásait, páratlan ottani élőhelyeit. És nem csak a vadról szól szeretettel, hanem a székely emberekről, elsősorban a vadászokról. Az ott vadászó hazaiakról is. A könyvben szemünk előtt sorjázik Erdély vadvilága: a híres barnamedve, a gazdag és súlyos agancsú gímbika, a taktikázó farkas, a vérengző hiúz, az aranykampós zerge és a páratlan siketfajdkakas. És azok életrajza, vadászata és a vadásztitkok. Egymást követik a vadásztörténetek is, amelyek olykor tamásiáronosok, benedekelekesek. Szinte mesék. Hogyan vadásztak régen elődeink Erdélyben? Milyenek is a mai erdélyi - s benne a székelyföldi - vadászatok és vadásztörténetek? Milyen is a medveparadicsom Zágonban, a zergebölcső a Fogarasi-havasokon, a Király-kőn és a Retyezátban? Hogyan s mikor dürög a siketfajdkakas Gyergyóban, a Hargitán vagy Görgényben? Mikor rabol a farkas Csíkban az esztenán? Mindezekre - és másokra is - választ kap a kedves olvasó e vadászkönyvben...