Valkó László jellemzők

Valkó László 1970-ben szerzett diplomát Budapesten, a Képzőművészeti Főiskola festő és sokszorosító grafika szakán. Kaposváron született, élete Pécshez kötődik, szellemisége a nagyvilághoz.
A finom vonalú, érzékeny grafikák és monumentális olajfestmények, a kollázs és montázs, akril és textíliák, a fotó és a számítógépes grafika, a plasztika világában egyaránt otthonos, gazdag képzeletvilágának megjelenítéséhez gyakran együtt alkalmazza a különböző anyagokat, eszközöket, technikákat.
Vissza-visszatérő motívuma az önarckép: az arc gyűrt, csavart, torzított formái más tárgyak alakját öltik, például házakká válnak, visszatükrözik az idő örök változó dimenzióját. Technikája mindig összhangban áll témáival, emlékeivel és látomásaival, mezői, tárlói, sivár kősivatagai, ember nélküli tájai, arctalan emberi mementók, tükrei a nem feledés, a megőrzés létformáinak. Olyan szürreális életképzelet, amely nélkülözhetetlennek tűnik az általa autentikusnak tartott világkép megformálásához.
Érvényes, izgalmas dokumentuma ez a könyv egy még nyitott, de máris rangos életműnek.