Változó utak a külpolitika elméletében és elemzésében jellemzők

Az 1989 utáni évtizedben a globalizálódásról szóló irodalom valóságos "növekedési iparrá" vált, s hol a "történelemre", hol az "államra" vonatkozó "ending-próféciák" között a külpolitika elméletével és elemzési módszereivel való foglalkozás háttérbe szorult. Ezzel szemben az ezredfordulót követően a külpolitika elmélete és elemzése újra a figyelem középpontjába került. Hol kezdődik és hol végződik a külpolitika és annak tanulmányozása? Külpolitika-e a külpolitika, vagy inkább belpolitika, vagy a kül- és belpolitika szimbiózisának lehetünk tanúi, melyek egymástól elkülöníthető, de nem elkülönült területek, s ahol a (kül)politikus mindig "két asztalon", a kül- és belpolitika végpontjai közötti kontinuumban és az elemzés több szintjén "játszik"?
Jelen kötet monografikus igénnyel ilyen és ehhez hasonló kérdések megválaszolására vállalkozik, s a külpolitika változó természetében rejlő relevanciájára és bővülő elemzési módszereire hívja fel a figyelmet. A szerző áttekinti a "külpolitika-elemzés" kialakulását és fejlődését, a döntéshozóra fókuszáló "behaviouralista" fordulattól a "konvencionális" és "interpretatív" konstruktivizmuson át egészen a külpolitika kutatásának mai állapotáig. A neorealista, neoliberális és konstruktivista elméletek, illetve metaelméletek tárgyalása lehetőséget nyújt a külpolitika-elemzés módszereinek bemutatására, a hatalmi dinamika elemzésétől a társadalomközpontú külpolitikán át a normák, identitások szerepéig és a diskurzuselemzésig.