VÁNDORCIRKUSZ

Képzőművészként és költőként egyaránt magas szintű alkotó Kelebi Kiss István, s hogy e két művészeti ág közötti milyen sok az összefüggés és áthallás, arra bizonyságul szolgálnak versei. Amilyen magabiztosan forgatja a ceruzát, éppúgy a pennát is, mindkettővel nagy megjelenítő erővel varázsolva elénk önnön világa hangulatait, képeit, sokszor szimbolikus, máskor nagyon is egyértelműen megfogalmazott üzeneteit. Sorai olvasás közben élesre állított, színes filmkockákként peregnek előttünk, megidézve egy olykor rögvalóságot, máskor szürreális, álomszerű világot: amp;quot;Anyám tarka ruhában, / a töltésről hívogat, mosolya pihetoll,/ fölszáll és megakad a panel repedéseiben./ Megérkezett. Csupán az anyák/ képesek ilyesmire, átszelni az időt. amp;quot; (Utazás); vagy amp;quot;a patak tőrét kövek élezik/ habszikra pattan/ egy holló röptének/ fekvő nyolcasát nézem/ az Időre gondolok // a Várban sürgés-forgás/ Mátyás vadászni fog amp;quot; (Visegrádi tél). A kötetben ezúttal összesen hat ciklus (A Hintaló napja; Villám szárán;